Tegnap megírtuk, hogy az új tulajdonos kérésére áll le a gyár nagyolvasztója, a gazdaságfejlesztési tárca szerint viszont, mivel nincs még uniós jóváhagyása az üzletnek, ezért erről nem dönthetett.
Az ukrán cég esetében például nem tájékoztatták a felszámolót, hogy átmentek a nemzetbiztonsági vizsgálaton. Emiatt viszont kizárták őket.
Végül 55 millió euróba került az üzlet a Liberty Steelnek.
A vételárnál azonban jóval magasabb költség szakad a vevő nyakába.
Egy másik tender is bekerült a képbe, azon eldőlhet, kitől kerülhet függő helyzetbe a Dunaferr.
Vajon kinek éri meg úgy megvenni a nehézsúlyú és nehéz helyzetű Dunaferrt, hogy környezeti katasztrófát is el kell hárítania? – vethető fel a friss értékesítési felhívás alapján.
Nem teketóriázott a Dunaferr felszámolója: alig száradt meg a tinta az erre felhatalmazó kormányrendeleten, nyilvános felhívást tett közzé az acélmű működtethető javainak értékesítésére. A speciális feltételeknek csak olyan nagyágyú tehet eleget, amely előre felkészült azokra.
Életre kelt az acélgyártás szívének tekinthető kohó, és megtörtént az első nyersvascsapolás is.
